Mióta legalább kétágú vagyok állandóan szerelem gyötör. És általában annyi, hogy elég kettőnek is egyszerre... De az sem utolsó, hogy ha egyszer valaki elrabolta a szívemet, az örökké az övé is marad némileg. Talán ez az oka, hogy amikor újra, és újra elönt a szerelem, akkor minden korábbi érzés is feltör, és uralkodni kezd rajtam. Nem lehet rangsorolni szerelmeimet, mert valamennyit halálosan éltem meg, s ezek örökké azok is maradtak bennem. Talán ezért van az, hogy minden újabb szerelem felerősíti bennem a korábbiakat. Érdekes érzések kerítenek hatalmukba amikor valamelyik aktuálissá válik például egy véletlen találkozás során, akár ha utcán látom, akár ha a sírjára teszek egy szál virágot. Olyankor csak a szép emlékek élednek fel bennem. És a fájdalom emléke a bűntudattal melyeket én okoztam nekik érdemtelenül. Az is érdekes, hogy az én szerelmeim mind gyönyörúek maradtak. Egy sajnos nem túl hosszú sor nagymami. Kedves hozzászólások a FB-n, szeretetteljes köszöntéseik ünnepeim során, ingerlő hangjuk a telefonban, és minden szinten minden kapcsolat valami régi-új boldogságot gerjeszt szívemben.
Olyankor éjszakai álmaim is gyönyörűek lesznek.
Azt hiszem, ezért van az, hogy nekem minden álmom gyönyörű.
Szerencsésnek érzem magam.
És hálásnak. Bár az már egyre gyakrabban a fotelben realizálódik a televízió előtt.
Olyankor éjszakai álmaim is gyönyörűek lesznek.
Azt hiszem, ezért van az, hogy nekem minden álmom gyönyörű.
Szerencsésnek érzem magam.
És hálásnak. Bár az már egyre gyakrabban a fotelben realizálódik a televízió előtt.
