2014. július 15., kedd

Nyúl Úr



Nyúl Úr csak átmenetileg lakótársam. Csak addig lakik nálam, amíg a gazdija haza nem jön a nagy külföldi nyaralásból. Addig én gondozom. Ő meg engem...
Mert valójában mindkettőnknek szüksége van a másikra. Én a logisztikában vagyok otthon, ő pedig a lelki megerősítésben. Én etetem-itatom, ő meg kedves hozzám, követ mindenhová, és ezzel levesz a lábamról teljesen. Bejáratos a lakásba is, bár az ő kéglije az udvaron áll. Egy luxus nyúlketrecről beszélünk, amiben mindenféle etető, önitató berendezések, meg a "nyúlWC" van. Ez a bázis. Itt él ha nem vagyok itthon, vagy éjszakánként, és ide menekül amikor a madarak hirtelen elhallgatnak, mert egy gyanús árnyék kering a magasban. Ide vonul félre amikor könnyít magán, és általában véve minden tevékenysége itt kezdődik, és ér véget.  Innen indul portyázni, és mint jó házőrző, megszaglássza az érkezők lábát, járőrözik a kerítés, és a kapu belső oldalán. Minden zajra felfigyel, s ilyenkor égnek merednek az amúgy "normális" állapotában lefelé fittyedő fülei is. Mivel közel- s távolban nincs fajtársa, asszimilálódott a helyi kutyaközöségbe, és elkezdett alkalmazkodni, majd hasonlítani a kutyákhoz. Mára olyan igazi házőrző "vérnyúllá" fejlődött! Jaj annak aki be merészel lépni a territóriumára! Az meg lesz jól szagolva!!!
Most, miközben e sorokat vetem laptopra, a hátam mögé osont, és a sarkamat szaglászta. (nem aludt el azonnal) Aztán a krákogásom hatására úgy iramodott kifelé, hogy a karmai szikrát hánytak a nagy sietségben az előszobában, s a küszöbön, ahogy a konyhán át az udvarra igyekezett.
"Gyáva nyúl!" - gondolhatná most bárki.
De Nyúl Úr nem gyáva!
Csak fürge no...

Mostanában felvetődött az a kérdés, hogy lehet-e élni Nyúl Úr nélkül? S ha  minden igaz akkor igen. Talán egy "Nyúl Hölgy" jelenléte segít majd  magányomon. S akkor majd előbb utóbb a mélyhűtőm is megtelik finom nyuszihússal.
Mert szaporák ám mint a nyulak!

12 megjegyzés:

Katalin írta...

Bélát (nálunk ez a neve Nyúl úr-nak) üdvözlöm


(pici képzavart okozott abbéli merengésed viszont, hogy ha lenne Nyúl hölgyed, akkor telne a hűtő a nyúlgyerekekkel, de lapoztam)

pipulka írta...

Lesz szíved visszaadni?

Vénember írta...

Nehéz lesz, de majd jöhet néha csajozni... Ill. majd a csajszit viszem házhoz :-)

Vénember írta...

Régen nekem volt egy 23 anyás nyúltenyészetem. Rengeteg nyuszit eladtam, és sokat megettem akkoriban. Így azután nekem nem okoz már szívfájdalmat, ha nyuszikat kell megennem. Sőt! Az a titka, hogy csak az kap nevet akit nem akarok megenni. Tehát nyúlanya nevet kap majd. Aztán ha fiatalabbra cserélem majd, akkor ez a név fog öröklődni mindig. Mint gyermekkoromban amikor tavasszal vettek a szüleim egy kecskét akinek a neve Mici volt. Ősszel Mici bevonult a történelembe, többnyire kolbász formájában. Addig tejelt rendesen. A gidahús is finom volt, bár akkoriban én csak azt vettem észre, hogy megint van két új "gidaszőnyeg" az ágyam előtt a parkettán.
Következő tavasszal pedig átvette a helyét (a szívemben is) a következő Mici... I tak dalse...
Az élet már csak ilyen. És ez rendben is van így.

J. írta...

Akkor most már biztos vagy benne, hogy fiú? Nehogy végül két lány nyuszi legyen, mert akkor utódnemzés helyett felvonulni járnak majd. :)

Vénember írta...

Már nagyon régen biztos vagyok benne. Persze ez nem jelent semmit. Az a lényeg, hogy hozok majd egy anyanyuszit, és ha lesz szaporulat, akkor azt meg jól megeszem majd! :-)
És nem engedem őket vonulgatni! Szigorú leszek!

Unknown írta...

Hmmm, és a személyiségi jogok????

Vénember írta...

Na jó! Ha elérik a nagykorúságot, akár vonulhatnak is majd...

Bértrollnok írta...

"A 18. században széles körben elterjedt egy történet - a modern hoaxok elődje - hogy egy nő nyulat szült, miután nagyon kívánta a nyúlhúst, sőt erről is álmodott."

Vigyázz nagyon öregem!

chanson írta...

Ó, egy nyúl... mennyire hiányzik a miénk. Most kicsit irigyellek nyúl úr miatt... Akár úr, akár hölgy... :-)

Vénember írta...

Nos ez a veszély nem fenyeget. Na nem azért mert hatvan fölött a férfiakra ez nem veszélyes, hanem mert amikor fiatalon végignéztem egy szülést, megfogadtam, hogy én soha nem szülök! És eddig be is tartottam. :-)

Bértrollnok írta...

Soha se mondd.....
A 34 éves, az USA Oregon államában élő Beatie azt írta, "annak ellenére, hogy a hasam egy fejlődő új élettől gömbölyödik, biztosan érzem, hogy férfi vagyok". Pedig eredetileg nőnek született, jóllehet nemváltoztató műtétet hajtottak végre rajta, hivatalosan is nemet váltott, és feleségül vett egy nőt. Gyermeket mégsem szülhetet neki felesége, Nancy, mivel neki eltávolították a méhét. Beatie azonban a nemváltoztató műtét során úgy döntött, nem távolíttatja el női nemi szerveit.